A Semsey Kastély és család története

Alegnagyobb kiterjedésű és legértékesebb Semsey birtok, a balmazújvárosi latifundium csak 1798-ban került a család tulajdonába. Balmazújváros a 18. század elejétől a siklói Andrássyak tulajdona volt.
Az Andrássy családban három fiú és egy leány is volt, de 1794-ben az utolsó fiú magtalan elhunytával kihalt a család. A 18. század második felében a Semsey nemzetség legjelentősebb tagja Semsey András volt. Apja – szintén András – 1741 és 1772 között ezredes; anyja, a balmazújvárosi földbirtokos, siklói Andrássy Zsigmond és Kun Zsuzsanna leánya, Klára; első felesége báró Perényi Anna volt, aki címere alapján a 17–18. században Ugocsa vármegyének több főispánt adó Perényi család tagja lehetett. Perényi Anna 1804-ben bekövetkezett halála után Semsey András újranősült, de gróf Traun Terézzel kötött házasságából már nem született gyermek.

Semsey András, mint királyi biztos részt vett a Temesi bánság, a Maroson túli három vármegye (Torontál, Arad, Temes) megszervezésében, s Torontál megye alispánja lett. Torontál megyében végrehajtotta az úrbérrendezést. 1786-ban kinevezték királyi táblai ülnöknek, majd a hétszemélyes tábla bírája lett. 1789-ben a királyi udvari kancelláriához került, majd 1791-ben a császári és királyi kamarához alkalmazták tanácsosnak. 1797-ben Ugocsa vármegye főispán-helyettese, 1803-tól valóságos főispánja, 1807-től pedig Abaújvár vármegye főispánja volt. Még Ugocsa vármegyei főispán-helyettesként a Mária Terézia által alapított Szent István-rend vitéze, 1802-ben királyi személynök (personalis) lett. I. Ferenc király 1798. július 30-ai keltezésű adománylevelével neki adományozta a fiágon kihalt siklói Andrássyak balmazújvárosi birtokait. A csaknem 40 ezer kataszteri holdas birtokot siklói Andrássy István és testvére, Zsigmond fele-fele részben birtokolta. A birtokadományozását (átszállását) elősegítette, hogy siklói Andrássy Zsigmond Klára nevű leánya Semsey András ezredesnek, a főispán apjának a felesége volt. Ugocsa vármegye főispánja, Semsey András tehát édesanyja révén jutott a koronára visszaszálló balmazújvárosi birtokhoz.

Varga Antal, neves balmazújvárosi helytörténész kutatásaiból és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyvében megjelent tanulmányából tudjuk, hogy az Andrássyak már az 1780-as évek végén, az omladozó, szinte lakhatatlan rezidenciájuk helyett új kúriát szándékoztak építeni. Ebben a szándékukban a Balmazújvároson fele-fele arányban birtokos Andrássy István és Zsigmond halála (a harmadik fiútestvér – György – Békés vármegyében volt birtokos) akadályozta meg a családot. Az Andrássy fiúk hagyatéki leltárában – melyet Varga Antal közölt a levéltári évkönyvben – a legnagyobb tétel a tervezett kúria felépítéséhez szükséges építőanyag felsorolása volt. Bár a Semsey családnak 1945-ig tartó birtoklása idején Balmazújváros visszasüllyedt jobbágy-, majd nagyközséggé, a város mai arculatát ekkor nyerte el, s legrégebbi épületei is e korszakból származnak. A korábbi rendszertelen „halmazfalu” egyik része először a német lakosság betelepülésével (1765), majd az 1810-es években a Semseyek által végrehajtott községrendezéssel nyerte el szabályozott utcahálózatát. Bár évszázadokon át a vert falú, szalma- vagy zsúptetős, vályogház-építkezés volt szokásban, s még a 19. század végén is ez a meghatározó, megjelentek az első téglából épített házak. Az 1786-ban szentelt római katolikus templomot követően a második téglából készített épület lehetett az új kastély, amelyiket már a Semsey család építtetett fel valamikor a 19. század legelején. Az építkezés pontos idejéről nem maradt irat az utókorra, de egy 19. század elején készült akvarell és egy 1840 márciusában hitelesített – a Semseyek belterületi birtokát ábrázoló – kéziratos térkép segít az építkezés idejének meghatározásában. (Forrás: Pozsonyi József)

  

A Semsey Kastély stílusa



A kastély Balmazújváros legmagasabb részén, az akkori település belterületi központjában, a római katolikus templom mögött épült fel. Építészeti stílusa klasszicista.
A Debreceni utcai homlokzat (hátsó oldal) középső, hangsúlyos rizalitán (épület falsíkjából előugró homlokzatrész) jó hajlású timpanon nyugszik, melyet négy ion pillér támaszt alá. A timpanon közepét valamikor a Semsey család 1401-ben Zsigmond királytól nyert köznemesi címere díszítette. A 2012–13-ban felújított kastély homlokzatára a család színes grófi címere került. A címer pajzstartó alakjai heraldikai jobb oldalon, a szemlélőnek balra, a tömör vaspáncélba öltözött, kezén Anjou címeres pajzsot, markában egyenes kardot tartó Semsey Frankfia Tamás, Károly Róbert király kardhordozója, a másik oldalon pedig Semsey László, Zsigmond király főpohárnoka látható sodrony páncélruhában, görbe szablyával, jobb kezével a Luxemburgi-ház kiterjesztett szárnyú vörös sast ábrázoló, és a magyar vörös-ezüst sávos címeres zászlót tartva. A címerábra ezüsttel és kékkel vágott pajzsban ugró vörös szarvas, melynek jobb agancsa kék, a bal vörös (eredetileg arany); a két agancs között arany kereszt emelkedik ki. A szarvas ilyen ábrázolása a keresztény jelképrendszerben Krisztust, a föltámadást, az újjászületést jelképezi. A címer tehát utalás arra, hogy szerzője, Semsey László, Zsigmond király főpohárnoka, aki 1396-ban a nikápolyi csatában a keresztyén hit védelmezőjeként, a király életét óvva halt hősi halált. Az aranykoronás sisak dísze a koronából kinövő pajzsbeli szarvas.

A régi udvarházak jellegének megfelelően a kastély főbejáratát az udvar felől alakították ki, négy szögletes kő-oszlopon álló kocsi-aláhajtóval, amelynek díszes vasrácsos mellvédkorláttal körülvett lapos födéme az emeletről kijáró, nagyméretű terasznak készült. A 2012–13-as felújítás során a vakolattól lecsupaszított falfelületek többszöri belső átalakításról tanúskodtak. A kastély felépítése után az 1860-as évek közepéig a Semsey család 1908-ban grófi címet kapó ágának lakóhelye volt. (Forrás: Pozsonyi József)

Semsey Andor

Semsey Lajos ága gyermekeiben kihalt, egyik fia azonban, Semsey Andor a tudós mineralógus, a magyar tudomány és kultúra egyik legnagyobb mecénása örökre bevéste nevét a tudomány panteonjába.
Semsey Andor 1833. december 22-én született Kassán. Az ifjú Semsey Andor szülővárosában, Kassán járt középiskolába, majd ugyanott jogot hallgatott, ezt követően, mint egy hatalmas földbirtok várományosa, a (moson)magyaróvári gazdasági akadémián folytatta mezőgazdasági tanulmányait. A nagykorúvá vált Semsey Andor, édesapja 1856-ban bekövetkezett halála után adósságokkal és gondokkal terhelt birtokot örökölt. Mikszáth Kálmán írta a Pesti Hírlap vezércikkében 1889-ben: „Semsey fiatal korában meglehetős szerény körülmények közt élt, míg végre roppant terjedelmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vidékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható. Az anyagi helyzet javulásához, a Semsey birtokok egyre nagyobb jövedelméhez hozzájárult az úrbéri perek lezárása, a három hitbizományi birtok létrehozása, mely Semsey Andor nagybátyjainak, majd testvéreinek magtalan halálával az ő kezében összpontosult; a 19. század hatvanas és hetvenes éveiben bekövetkezett gazdasági fellendülés és konjunktúra, mely a mezőgazdaságban folyamatosan kedvező időjárással és termékbőséggel párosult. A gazdálkodásra kedvező hatással volt az is, hogy 1873-ban elhunyt Semsey Andor unokabátyja, apja testvérének 1820-ban született Albert nevű fia is, akinek fia és örököse – László – még csak négyéves volt, így Semsey Andor lett a család doyenje, a kiskorú László gyámja és örökségének gondnoka.
Végül meg kell említeni, amit a kortársak írtak Semsey Andorról: „gyönge szervezete nem tudott megbirkózni egy nagy gazdaság ügyeinek vezetésével, finom érzése nem bírt alkalmazkodni környezetének durva szokásaihoz s rendszeretete nem tűrhette a saját hibáján kívül bekövetkezett zárlatot. Végre is elhatározta, hogy a birtokokat bérbe adja s felköltözik Budapestre. Elhatározását 1866-ban hajtotta végre.” Ekkor 33 éves volt.

A Lichtschein, Bleyer és Fürst nevű bérlőknek bérbe adott birtokok stabil és egyre növekvő jövedelmet biztosítottak. Ennek ellenére az ezt követő időszakban Semsey puritán életmódja legendaszámba ment. Ilosvay Lajos, Koch Sándor, Tasnády Kubacska András a róla szóló írásaikból egy – már a végletekig – „aszkéta”, szinte önsanyargató életet élő személy képe bontakozik ki. „Azt a vagyont, amelyet születése adott a kezébe, nem kártyára, lóversenyre és színésznőkre költötte. Nem volt jachtja, vadászháza, még csak hintója, sőt egyetlen vadászpuskája sem. Évtizedekig hordott egy öltönyt, kétszobás polgári lakása volt, és főzeléket evett hús nélkül nap-nap után.” – írta róla Tasnády Kubacska András. A Semsey birtok azonban ontotta a jövedelmet puritán életet élő tulajdonosa pedig ezáltal vált a magyar tudomány és kultúra legnagyobb mecénásává. Balmazújvárosi birtokai jövedelméből többek között támogatta a fővárosi állatkert madárházának felépítését, a Magyar Állami Földtani Intézet felépítését és működési feltételeinek megteremtését, az Eötvös-féle földmágnesesség mérési és torziós-inga kísérleteket, Hermann Ottó és más tudósok tudományos kísérleteit és gyújtóútjait, és felvásárlásaival legnagyobb mértékben a Magyar Nemzeti Múzeum kőzet, ásvány és meteorit gyűjteményeit. (Forrás: Pozsonyi József)